Egy amerikai felmérésben az elvált pároktól megkérdezték miért ért véget a házasságuk. 86 % -a azt mondta , hogy az elégtelen illetve rossz kommunikáció miatt.

Ez egy igen magas szám, ami mindenképpen azt mutatja, hogy a pároknál, amikor a szerelem elmúlik azzal egyidőben elmúlik az a képességük is, hogy jól tudjanak kommunikálni egymással.  Nézzük meg, hogy mit is értek ez alatt.

Amikor hosszú távú párkapcsolatban élünk és családdá alakulunk, akkor kialakul egyfajta hétköznapi életviteli rutin. Ehhez az is hozzátartozik, hogy átalakulnak a beszélgetéseink. Amíg kettesben voltunk volt időnk és igényünk arra, hogy beszélgessünk nem csak arról, hogy mi történt velünk napközben, hanem arról is, milyen érzéseink, milyen gondolataink vannak bizonyos dolgokról, témákról stb. 

Családdá váláskor ez a fajta kommunikációs nyitottságunk - hozzáteszem teljesen érthető módon- beszűkül. A kisgyermekes időszaknál ez teljesen rendben is van, mivel a fókusz kettőnkről áthelyeződik egy harmadik, általunk létrejött kis életre. Minél több gyerekünk lesz, minél rövidebb idő alatt , ez az időszak annál hosszabb időre tolódik ki. Itt jön a veszélye is, ha valamit hosszú éveken keresztül kialakítottunk és rutinná vált, akkor azt nagyon nehéz megtörni. 

Ebben az időszakban a beszélgetéseink általában arra, korlátozódik , hogy kivel mi történt aznap, a gyerekek körül milyen logisztikai feladatokat kell megoldani, mit kell megvásárolni és elintézni. Ezek zömmel tények és gyakran  sok feszültséggel, indulattal vannak töltve. A fáradság, leterheltség és türelmetlenség pedig legelőször a kommunikációnkban nyilvánul meg. Ha folyamatosan vitákkal, sértődésekkel teli, csak ilyen jellegű beszélgetéseink lesznek, akkor úgy érezzük, hogy a másik nem ért meg minket, nem szeret minket eléggé és kezdünk eltávolódni egymástól. Az intimitás szép lassan megszűnik. 

Mit lehet tenni? Mire érdemes figyelni ilyenkor?

A párkapcsolati kommunikációnak Gary Chapman híres amerikai párterapeuta szerint 5 szintje van. Ezeknek a szinteknek az emelkedésével nő és mélyül el a párok közötti intimitás. Azonban a párokra jellemző, hogy leggyakrabban az első három szintet használják hosszútávon, így természetes, hogy hiányt élnek meg a párkapcsolatukban.

Nézzük meg, hogy mi ez az 5 kommunikációs szint!

1. szint  Folyósói csevely: “Kösz, jól-és te?”

Felszínes csevegés, sablonos udvarias távolságtartó beszélgetés. Nem igazán kell gondolkoznunk, szinte gépiesen használjuk.  Rutinból, megszokásból reagálunk le vele helyzeteket. 

 Példa: férj elmegy 3 napos munkahelyi kiküldetésre. Hazajön és a felesége érdeklődően megkérdezi, hogy milyen volt, mi történt. Férj válasza: Semmi különös, minden rendben volt. Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést

2. szint  Híradás:  “ A tényeket mondd!”

Itt csak a tények fontosak, arról beszélünk, hogy ki , mit, hol mikor csinál, vagy hogy ki/mit/hol/mikor csinált vagy látott. Itt semmit nem árulunk el arról, hogy mind erről mi a véleményünk.  

Csak tényeket közlünk, semmit nem árulunk el magunkról és nem is kérdezünk.  Nem hangzik el, hogy mit gondolunk a témáról vagy milyen érzéseket vált ki belőlünk. 

Tényközlés nagyon fontos, mert hasznos információ tartalmakat fejez ki, de párkapcsolati szinten egymás mellett való beszélgetést jelent. Nagyon gyakori, hogy sok pár ezen a szinten megreked. 

Példa: Gyerekünk elvesztette a kedvenc állatkáját és meg kell keresni, mert nélküle nem megy el ovódába. 

Feleség meséli este a férjének: Képzeld nem volt meg mókuska, az egész lakást végigtúrtuk. 

Férj: hmm

Feleség: Végül meglett. A szennyestartóban volt.

Férj: hmm

3. szint  Véleményközlés “Tudod mit gondolok?”

Itt már sokkal több történik, mint hogy tényeket mondunk el egymásnak. Megosztjuk egymással a témával kapcsolatos véleményünket, meglátásainkat, ötleteinket, megoldásainkat stb. 

Ettől aztán a konfliktusok és nézeteltérések előfordulási esélye sokkal nagyonbb mint az első két szinten. 

Erre a szintre jellemző, hogy nagyon figyeljük egymás reakcióját és ha úgy itéljük meg, hogy pozitív a másik hozzáállása akkor jobban belemegyünk a témába, ha az ellenkezőjét tapasztaljuk akkor gyorsan kilépünk belőle. Függ attól, hogy mennyire bírjuk elviselni a kritikát illetve, mennyire tudunk konfrontálódni. 

A fenti példa folytatása:

Feleség: Nem tudom, hogy kerülhetett oda, ki tehette bele.

Férj: Na mit gondolsz, ki? Te nagyon rendetlen és szétszórt vagy, csak Te tehetted.

Ha ez a válasza a férjnek, akkor máris belemehetünk egy “jó kis” veszekedésbe. 

4. szint  Az érzelmek megosztása “Hadd mondjam el, mit érzek”

Ezen a szinten érzéseket és érzelmeket osztunk meg a témával kapcsolatban. “Megbántott, dühös, ingerült, bizonytalan , stb vagyok.” Ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket használunk ezen a szinten.  A legtöbb ember azonban nagyon nehezen beszél az érzéseiről, sőt a saját érzéseit felismerni sem egyszerű. 

Hatalmas lépcső választja el a harmadik szintet a negyediktől. Ha megosztom az érzésem feléd, akkor benne van a rizikó, hogy megsérülök, mert visszaélhetsz vele vagy nem fog neked tetszeni az, ahogy érzem magam. 

Ezen felül még az is nehézséget okozhat, hogy vajon megérti-e a másik a érzéseimet, hogyan képes-e együttérezni velem. Éppen ezért nagyon sok pár alig használja ezt a kommunikációs szintet, mert félnek az elutasítástól.

A fetni példa a következőképpen is alakulhat:

Feleség: Nagyon megbántasz azzal, amikor így beszélsz rólam. Úgy érzem ilyenkor, hogy rossz vagyok és nem szerethető. 

Férj: Sajnálom, nem is gondoltam bele, hogy ezt a hatást érem el. Nem ez volt a célom, hogy ne érezd szerethetőnek magad. Csupán azt szerettem volna visszajelezni, hogy időnként szétszórt vagy és ezért nehezen találsz meg dolgokat.

5. szint Szeretetteljes és őszinte beszélgetés: “Legyünk őszinték”

Ez a kommunikáció legfelsőbb foka. Igazi intimitást, amely a hosszú párkapcsolat titka ezen a szinten lehet elérni. Itt van lehetőségünk arra, hogy szeretettel mondjuk ki az igazságot, hogy őszinték legyünk a nélkül, hogy ítélkeznénk és nyíltak a nélkül, hogy követelőznénk. Itt mindkettőnknek szabadságunkban áll másként érezni és gondolkozni. Nem minősítjük a másikat azért, hogy mást érez vagy gondol. Inkább arra törekszünk, hogy minél inkább legyünk képesek empatikusak lenni a másik helyzetével, hogy minél közelebb érezzük egymást.

Nem lehetetlen ezt a szintet elérni, de nem is könnyű. Ami fontos, hogy mindketten úgy érezzük, hogy biztonságban vagyunk. 

Fenti péda folytatása:

Feleség: Valóban amikor fáradtabb vagyok, sokkal nehezebb nekem összpontosítani. Sokszor érzem azt, hogy a házimunka csak rám vár. Ettől időnként elfáradok , — egyedül sok nekem— olyankor jön a szétszórtság.

Férj: Én egy olyan családban nőttem fel, ahol anyám mindent megcsinált és soha nem panaszkodott a házimunka miatt úgy, hogy szinte egyedül nevelt fel 3 gyereket. Nekem nagyon nehéz empatikusanak lennem a helyzeteddel, mert úgy érzem, hogy én amúgy sokat segítek neked. De elfogadom, hogy a Te érzésed más.

Érezhető a különbség ugye?

A fenti öt szint tudatosítása segíthet abban, hogy javítsunk a kommunikációnk minőségén. Éppen ezért napi minimumként érdemes a következő kommunikációs feladatot beiktatnunk: mindketten mondjunk el három dolgot, ami aznap történt velünk és azt, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlünk ezek a dolgok!