A szerető szerepe

Mint előző írásomban már említettem, a szerelmi háromszögben kialakult szerepeket próbálom ismertetni, ami megértése segítségére lehet azoknak, akik az egyes aktuális szerepekkel azonosulnak, vagy éppen nem tudják, milyen lehetőségeik lehetnek a változtatásra a szerepből való kilépésre.

 A szerető szerepe és motiváltsága különböző gyökerekből eredeztethető, azonban most a problémás szeretői attitűdöket szeretném feltárni, illetve annak néhány általános jellemzőjét kiemelni, ismertetni.  Ha valaki önként és tudatosan választja a szerető szerepét és az semmilyen problémát és hiányérzetet nem okoz neki, azzal nem szeretnék foglalkozni.A nők többségére ez a fajta tudatosság egy háromszögben azonban kevésbé jellemző.

 Az egyik általános karakterisztikus vonás, hogy a szerető csak látszólag szeretne elköteleződni, de tudat alatt valójában független akar maradni. Ez alatt azt kell érteni, hogy folyamatosan azt közvetíti a környezete felé, hogy nagyon vágyik egy felvállalt, felnőtt hosszú párkapcsolatra, azonban a partnerkapcsolatait tudat alatt úgy választja, hogy a partnerek nem függetlenek, vagy hosszú távon nem akarnak elköteleződni.  Ennek a választásnak az okát a korai gyermekkora lehet visszavezetni, amikor a kötődés kialakul, hiszen a gyerekként megélt élmény lesz a későbbi párkapcsolati mintázata, mert ekkor tanulja meg a környezetéhez fűződő érzelmi kapcsolódásokat.

Általában az ambivalens kötődésű nőkre jellemző, hogy szeretőkké válnak, mert abban a szerepben kapják meg és élik meg újból a gyerekkorból hozott kötődési mintájukat. Ebben az esetben a félelem, a veszteség érzései, a düh és az elutasítás érzései játszódnak le benne.  A másik fél válasza ezekre az érzésekre a következők:

• következetlenség (pl. a hűtlen folyamatos ígérgetése, hogy el fog válni, de közben nem tesz semmit);
•  a hűtlen interakciója nincs összhangban a szerető szükségleteivel (pl. amikor szüksége lenne az érzelmi támogatásra, megerősítésre, de nem lehet utolérni, idejét a családjával tölti)
• A hűtlen a szeretővel szembeni érzelmileg nem megközelíthető, időnként elutasító magatartása (pl. nem vesz tudomást a szeretőről ha keresi, vagy ha éppen problémáját akarja megosztani arra nem reagál illetve távolságtartó, elutasítóvá válik válaszként).

Tudat alatt a szerető ezeket a helyzeteket keresi, mert ugyan nem érzi jól magát ebben a helyzetben, de ez az az érzelem, amit viszont ismer és egyfajta biztonságot nyújt számára.  Ettől a kettős érzéstől hívjuk ezt ambivalens kötődésnek.

 A másik ok, hogy a szerető gyakran gyerekkori, az ellentétes nemű szülővel kapcsolatos fel nem dolgozott érzéseit viszi bele a kapcsolatba. Például egy kislánykori bizonytalan apaképpel kapcsolatos mintát visz tovább a párkapcsolatába, ahol az apa jelenléte kiszámíthatatlan volt, de ő mindig az ő szeretetére, figyelmére vágyott, csak nem kapta meg. Ezt az érzést tudja újból megélni a szerető szerepében, hogy nem kell felnőnie igazán ebben a kapcsolatban.

 A harmadik ok az alacsony önértékeléssel, önbecsüléssel függ össze. A szerető nem hiszi el, hogy többre érdemes, ezért nehezen is tud kilépni ebből a helyzetből, illetve alacsony önbecsülése miatt illúziókba menekül, azt gondolja, majd ő lesz az a kivétel, aki miatt majd elhagyja a férj a feleségét.

Az önbecsülésnek alapvető funkciója van személyiségünkben, legalább annyira fontos, mint az evés és az alvás. Az önbecsülés a személyiség egyik alapvonása, amely az attitűdjeinkből, érzelmi reakcióinkból és viselkedésünkből tevődik össze. Ha jó az alap, akkor lehet rá építeni, mert soha nem fog összedőlni.

Önbecsülésünket kétféleképpen szemlélhetjük: az egyik belső önbecsülés, a másik a külső.A belső önbecsülés azt jelenti, hogy pozitív az énképünk, szeretjük, tiszteljük magunkat. A pozitív énképpel együtt járó belső önbecsülésünket gyerekkorunkban szüleink és környezetünk által építettünk bele énünkbe a velünk született alkati tényezőink által. Ezek a korai élmények olyan beépített védelmet nyújtanak, amelyek később erőt adhatnak, ha krízishelyzetbe kerülünk. Ha ez az alapvető bizalom azonban nincs meg bennünk önmagunkkal szemben, akkor könnyen mások irányítása alá kerülhetünk (pl. a hűtlen –szerető kapcsolat).

A külső önbecsülésünk fokozatosan egyre nagyobb teret kap a fejlődésünk folyamán az önértékelésünkben. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk saját cselekedeteinkkel különböző visszajelzéseket kiváltani.

Ahhoz, hogy még teljesebben tudjuk értelmezni a” szertőnek lenni” helyzetet, még egy aspektust figyelembe kell vennünk, mégpedig a hűtlen attitűdjét és reakcióját a szerető felé.

A férfi általában kétféle helyzetet teremt a szeretőjének. Az egyik, amikor „becsületesen” közli, hogy soha nem fog elválni vagy szakítani a partnerével. Ez egy tisztább helyzet a szerető számára, mert az eldöntheti, hogy akarja-e ezekkel a feltételekkel továbbra is a kapcsolatot vagy sem.

 A másik, a szeretőre nézve sokkal veszélyesebb helyzet, amikor a férfi azt mondja, illetve hitegeti a szeretőt, hogy elmond mindent a feleségének és el fog válni. Ez nagyon hosszú és fájdalmas játszmát ígér mindkét fél számára. A szerető természetesen reménykedik, és próbál minden szalmaszálba belekapaszkodni, és hinni a férfinak.

Milyen kimenetele lehet ennek a helyzetnek?

1. A férfi meghozza a döntését, elválik, és a szeretőt választja. Tapasztalatok azt mutatják, mire ide eljuthat egy kapcsolat, addig nagyon sok sérülést okoz mindkét félnek. Általában 3 év elteltével kezdődnek a problémák, mikor a férfi vagy újabb szeretőt választ, vagy szétmegy a kapcsolat, mivel a szerelem megléte nem elegendő. Egy kapcsolat kezdetén még az a fontos, és az alapokat azzal lehet megteremteni, hogy figyelnek egymásra, kedvesek egymással és a pozitív érzéseiket élik meg egymással, azaz lebegnek a föld felett…egy szeretőből átalakult felvállalt párkapcsolat nem tud ezekre koncentrálni, mert megnehezítette a titkolózás, a döntési kényszer. Kevés olyan pár van, akik elég erősek és önismeretük elég mély ahhoz, hogy ezt a fajta krízist túléljék, és ne maradjanak feldolgozatlan és kimondatlan sérelmek.
2. A nő benne marad a szerető szerepében még sok éven keresztül, míg érzelmei teljesen kihűlnek, és akkor fog találni egy újabb párt, vagy a férfi egy másik szeretőért el nem hagyja. A nő beletörődik helyzetébe, és másodrangú szerepbe teszi önmagát.
3. A nő öntudatára ébred, önértékelése, önbecsülése helyére kerül, és megtanulja szeretni magát annyira, hogy elhiszi magáról, hogy amit a szerető szerepében megél, és megkap, kevés számára, és megérdemel egy igazi felvállalt, felnőtt párkapcsolatot.

 Itt fontosnak tartom ismertetni, hogy miről ismerszik meg a magas belső és külső önbecsülés, azért, hogy erőt és kellő információt adjak, ha valaki emellett dönt.

A magas belső önbecsüléssel rendelkező személy ad és elfogad a kapcsolatokban, támaszt nyújt másoknak, ha igénylik, de el is fogadja a segítséget, ha szüksége van rá. Nyíltan ki tudja mutatni az érzéseit, még a kevésbé kívánatosakat is, mint pl. düh és féltékenység. Nemet tud mondani mások nyomására és javaslataira. A magas külső önbecsüléssel rendelkező egyén aktív, jól teljesít, szívesen néz szembe kihívásokkal, felelősségteljes, és törekszik a körülmények és más emberek kontrollálására és befolyásolására.  Ha a belső önbecsülés alacsony, a külső szolgálhat arra, hogy kompenzációs jelleggel tegyen szert önbecsülésre. Tehát, ha ide sikerül eljutni a szeretőnek, akkor szinte biztos bárhogy is dönt, már képes lesz a saját sorsa irányítására és formálására.

Gelsei Bernadett