Az életem sok területén én elég határozottnak és kellően magabiztosnak éreztem magam , mégis a 30-as éveimben belecsúsztam egy szeretői viszonyba, ami évekig tartott.
Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogyan történhetett meg ez akkor velem?
A választ erre csak így utólag tudom megadni, mert ennyi sok év távlata és kemény önismereti munka kellett mindahhoz, hogy ki tudjak lábalni a szeretői viszonyból.
Így utólag már van rálátásom arra, hogy az önértékelésemmel volt a legnagyobb problémám, ami miatt, nem tudtam egyből könnyedén lezárni azt a kapcsolatot. Persze ennek az önértékelési problémámnak a gyökere a múltamból származik, és mint minden ilyen jellegű elakadás a jelenben a párkapcsolatokon üti fel a fejét.
Valójában féltem az igazi elköteleződéstől, nem hittem abban, hogy én hosszú távon vonzó és szerethető lehetek, tehát nem hittem abban, hogy én egy értékes felvállalható klassz csaj vagyok. Ezek a félelmeim nagyon mélyen el voltak nyomva bennem és minden másban próbáltam ezeket kompenzálni. Azonban ebben a helyzetben , ahogy minél tovább benne tartottam magam elkezdtek aktiválódni.
Még egy fontos dolog történt, amire mostani szakmai tudásommal látok rá leginkább. Ez pedig nem más, mint hogy adott helyzetben hogyan értelmezem félre a valóságot, hogyan indulnak el bennem bizonyos automatikus negatív gondolatok, amik mellé felsorakoznak negatív érzelmek (szorongás, félelem, düh stb.) és máris belekerülök a saját magam által létrehozott sémámba, amit ott akkor a valóságnak élek meg.
A szeretői viszonyban nagyon sokszor ilyen sémákban voltam, vagyis általam ferdített, csúsztatott valóságba. A sémáimnak így utólag nevet is tudtam adni, mert sokat tanulok belőlük a jelen párkapcsolatomban is, mivel ezekhez könnyebben hozzáférek, mint a valósághoz és ezeket nem csak a szeretői viszonyban használtam.
Példával élve, az egyik sémám a „Megértő szerető”- ilyenkor lehetett terhelni azzal, hogy micsoda félelmei és szorongásai vannak a pasimnak , hogy mit csinál a feleségével, vagy hogy mi lesz a feleségével, ha elmondja neki, hogy el fogja hagyni stb. Persze ezt a nagyon terhelhető empatikus énemet sokáig nem bírtam és előfordult, hogy átcsaptam „Hisztis szerető” sémámba, amiben kislányos módon voltam elégedetlen és követeltem a figyelmet és a szeretetet extra módon és ha nem kaptam meg, akkor nagyon hisztis és indulatos tudtam lenni. Ezek mellet azért volt még Fejmosó szerető” , ahol nagyon bölcs és hosszú beszédeket , azaz fejmosást nyomtam a pasimnak, hogy szerintem mit és hogyan kellene csinálnia és ha ő erre képtelen, akkor mennyire egy szar semmirevaló arc. Voltam még „mártír szerető”, „Proli szerető” és „Istenkirálynő szerető” is.
Éppen melyik sémában voltam (ezekben a sémákban óráik, napokig hetekig benne tudsz maradni) , azt éreztem akkor az igazi valóságnak. Minden sémákhoz megvolt a megfelelő megoldási kulcsom is és ezeket felváltva próbáltam működtetni. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy mondjuk egy olyan hét vagy hétvége esetén, ahol nem tudtunk találkozni szinte mindegyik sémámban voltam és ahhoz mérten reagáltam rá. Tehát az egyik telefonbeszélgetésben egy bűbáj megértő csaj a másikban egy hisztis a következő napon éppen egy szeretetre éhes nő voltam . Egy biztos nem voltam unalmas, azonban ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja. Leginkább ugye magam számára voltam követhetetlen.
És itt nem csak a követhetetlenségről van szó, hanem arról is, hogyan lehet mindehhez alkalmazkodni önmagamnak , a pasinak és a szűk környezetemnek?
A válasz egyszerű, sehogy. Ami azt jelenti, hogy se ő se én nem tudtam olyat csinálni, ami hosszú távra stabilabbá és kiegyensúlyozottabbá tett volna. De ezt akkor nem így láttam és éreztem. Meg voltam győződve arról, hogy ez a legnagyobb szerelem ami velem történhet és arról is, hogy miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy ezt így ebben a formában kapom meg. Úgy éreztem, ha végre felvállalna akkor minden megoldódna az életemben.
Ma már tudom, hogy az, hogy én boldog és harmonikus legyek nem attól a felvállalástól függőt, hanem éppen az hozta meg ezt az életembe, hogy végigjártam a szeretőnek lenni helyzet gyötrelmeit, mert így tanultam meg igazán önmagam és azt is, hogyan szeressem és tiszteljem önmagam, és hogy rálássak azokra a módokra/sémákra, amikkel ezt akadályozom.
Így aztán teljes mértékben meg tudom érteni, ha te aki kifelé erős, határozott nőnek mutatod magad mégis belecsúszol egy szeretői helyzetbe. Együtt is tudok érezni veled, de azt is tudom, hogy a boldogságod nem azon múlik, hogy otthagyja e a családját/párját miattad vagy sem, hanem attól, hogy te mennyire hiszel önmagadban, mennyire tudod szeretni és tisztelni önmagad! Ha úgy érzed van mit mesélned nekem, keress fel bátran!
